Hosszú szünet után végre megint van időm és kedvem is folytatni. Stílszerűen arra gondoltam, ezt egy olyan hallal teszem meg, ami híres vagy inkább hírhedt szívósságáról és túlélőképességéről. Legyen az új kor első hírhozója a 'rejtelmes' angolna. Nálunk az 1960-as évektől telepítették, jó húsminősége egy időben jelentős exportcikké is tette, mára azonban jelentősen átalakult a megítélése. Most nem akarok állást foglalni, hiedelmeket felsorolni (talán majd egyszer erről is írok), számomra a sok kellemetlen tulajdonsága mellett egy remek gasztronómiai élmény. Legyen elég most ennyi erre a blogra.

Mivel horgászatban szűkös időket éltem, kénytelen voltam egy hajnalban rádöbbenni, megint halat veszek. A Nagycsarnok korán reggel mindig is elvarázsolt zajló életével, de egy reggelen, végre pénzzel a zsebemben, nem bírtam ellenállni az alagsor remek illatainak. Vettem harcsát és angolnát. A harcsából pörkölt lett kapros juhtúrós galuskával, az angolnát füstölni szántam. (Megfordult a fejemben a vörösboros angolnapörkölt is, de az már sok lett volna.) És persze az sem hagyott hidegen, hogy sosem ettem füstölt angolnát, amit több országban az egekig magasztalnak.

Nagy történet nincs hozzá, talán annyi, hogy íze, szálkátlan mivolta, még egy gyermekkora óta a haltól irtózó ismerősömet is meggyőzte. Próbálja ki mindenki.

Érdemes megnézni ezt a receptet.

A konyhakész angolnákat jól megtisztítottam, fejüket levágtam, és kb. 10 centis darabokra vágtam. A bőr természetesen maradt. Nagy fűszerezés szerintem felesleges, só, kevés bors elég neki. Fűrészpor natúr és esetleg néhány boróka. 25 perc zárt szelep, és utána kb. 8-10 perc volt nyitott szeleppel, hogy a vastagabb darabok is kapjanak kérget. Köretnek egy könnyű salátát javaslok, némi pirított pékáruval. Tálaláskor a bőrt fejtsük le a halról.

Inni bármit lehet hozzá, amit éppen kívánunk. Ajánlatom egy jó szekszárdi bor természetesen.