Magyar néprajzi lexikon: Füstölés
1. a paraszti háztartás sózáshoz kapcsolódó uralkodó hústartósító eljárása. → Disznóölés után majdnem az egész húst és a tartós töltelékeket füstölik, az Alföld kivételével következetesen a → szalonnát is. A marha-, a juhhús, a szamárhús, a liba konzerválása nálunk ritka, füstölése a disznóhús módján történik. Tiszai kishalászok saját maguknak olykor 5-6 kilós halakat is füstöltek. (Magyar néprajzi lexikon)
Parasztháztartásban gyakori volt a → túró, de itt és a pásztoroknál egyaránt ritkább a sajt füstölése. A hús helye a hagyományos tüzelőberendezésű parasztházakban a füstjárta padlás, ill. a szabad kémény. Régebben mindenfelé használatosak voltak léckeretes, vesszőfonatos füstölthústartók, amelyek a húst a padláson a macskáktól védték. – Irod. Szendrey Ákos: Füstölés a magyar néphitben (Ethn., 1935); Barabás Jenő: Adatok a népi húskonzerváláshoz (Ethn., 1959). – 2. → beégetés, – 3. a füstölés a magyar népi hitvilág egyik alapvető → mágikus eljárása, ill. → népszokások gyakori → rítuseleme. Igen régi, elterjedt, Európaszerte sokféle célra alkalmazott cselekmény. Sok esetben csak hiedelemtartalom nélküli hatásfokozó kísérőcselekmény, de gyakran világos a → gonoszűzés gondolata (pl. → boszorkány, → ördög távoltartása). Általános elterjedését és fennmaradását elősegítette az egyházi ritusokban betöltött szerepe, valamint az a tény, hogy fizikai tulajdonságai miatt önmagában is elűző lehet. Igen régóta tulajdonítanak a füstölésnek gyógyító hatást is. A → népi gyógyászat sokfajta gyógymódjának tartozéka, ill. önálló gyógyító eljárás Európa-szerte, de főleg D- és DK-Európában...
Forrás (Teljes leírás): mek.oszk.hu
