Elvonási tüneteim voltak, csukát akartam. Kimentem pergetni, lesz ami lesz. Az idő remek volt a sétálós horgászathoz, 3 csuka mellé útközben begyűjtöttem egy adag gyapjas tintagombát is. A csukák közül az egyik feláldozta életét, hogy jobbá tegye az enyémet, a másik kettő ment vissza.
Természetesen egy finom pörköltön járt az eszem, tejfölösen, galuskával. Hazafelé már előre élveztem a csuka semmihez nem hasonlítható ízét a számban, de itthon rádöbbentem, az előző napi túrógombóc felemésztette a házi tejföl készletem. Töltöttem egy pohár bort, leültem a gép elé és receptek után kutattam a neten. Mivel éhes voltam a jó levegőn tett kirándulástól, rájöttem a Google mellett a füstölő is jó barátom. Azért csak lassan esett le a tantusz, mert a csuka intenzív íze eddig sok ismerősömet eltántorította a fűszermentes fogyasztásától. Nem úgy engem, füstölt hal lesz ebből akárki meglássa!
A csukát megtisztítottam, lett két szép filém, bőrrel együtt. A húsos felét finoman megsóztam, őrölt borsot tekertem rá és beterítettem aprított mandulával. 15 percig zárt, és 5 percig félig nyitott szeleppel füstöltem.
Amíg a füstölő dolgozott, pirítottam pár szelet saját sütésű kenyeret, vajban kirántottam a gyapjas tintagombákat és főztem lilahagyma "lekvárt". A lekvárhoz is felhasznált szekszárdi száraz vörösborral öblítve mennyei vacsora lett.
Hozzávalók:
- csuka
- mandula
- só, őrölt bors
Gombához:
- gyapjas tintagomba
- liszt
- tojás
- friss morzsa (Levin módra)
- vaj
Lekvárhoz:
- lilahagyma
- méz
- vörösbor
- olaj
- balzsamecet
- barnacukor
- só, bors
PS: Jó, bevallom, amit én ittam a halhoz az igazából egy Takler merlot volt (és kaptam), a lekvárba meg más került. De szekszárdi volt a lekvárban is, nem is rossz, ezért döntöttem úgy hogy beírom.
